Célja a szakmaorientált személyiségfejlesztés, az egyének és a csoportok működési optimumának közös felfedezése
„Ne akarj többet, és ne is érd be kevesebbel!”
Egy autó, amellyel nap mint nap munkába járunk, időnként „elfárad”. Befullad, megakad, nem megy tovább – milyen jó, ha közel egy szerviz! Szakemberként, tanácsadóként nap mint nap szembesülünk olyan stressz- vagy konfliktushelyzetekkel, döntésekkel, kommunikációs problémákkal, amelyek megoldása folyamatosan koptatja az erőnket. Ahhoz, hogy hatékonyak és sikeresek maradhassunk, hogy a napi kihívásokban ne használódjunk el teljesen, nagyon fontos, hogy ismerjük a saját mentális működési mechanizmusunkat, hogy figyeljünk az érzékenységeinkre, és törődjünk a személyiségünkkel, a munkaeszközünkkel. Erre nyújt lehetőséget a „szakember szerviz”, a szupervízió.
Ki a szupervizor?
A szupervizor az elfogulatlan szakmai társ, a külső pártatlan szem, aki a segítő beszélgetés közös alkotó folyamatában a hangsúlyt az erősségek és a fejlődési tartalékok mozgósítására helyezi.
A szupervizor ítélkezés és minősítés nélkül a figyelmét adja, meghallgat, kérdez és tükröt tart, reflektál. Bátorítja az önismereti munkát és a szakmai fejlődést, új nézőpontokat kínál, irányt mutat, megerősít. Nem ad konkrét tanácsot, inkább inspirálja a partnerét az új, „csak neki való” utak, megoldások kigondolására.
Milyen eredmény várható a szupervíziós folyamattól?
A legfontosabb, hogy a partner megtanul a saját működésére reflektálni és önállóan is használni tudja a belső dialógus, a belső kérdezés eszközeit
Tudatosabb és felvállalt szakmai önismeretet szerez
